Eroticism has this in common with an addictive drug: that there is a coercive element to its pleasure with which part of us is in complicity, and part not. Thus ever since time began men have been trying to enjoy eroticism without being destroyed by it. Societies, religions can be defined in the way they deal with this conundrum. Polygamy, monogamy with repression, monogamy with affairs, monogamy with prostitutes, serial monogamy. Not to mention individual solutions of great ingenuity, or desperation: Victor Hugo with the door knocked through the wall of his office, to let in a girl each afternoon. Auden's flair for finding call-boys in every town. Picasso who simply refused when wife and mistress demanded he choose between them. Then there is always the hair-shirt of course. But perhaps the thing to remember when you wake up with a life full of fresh paint and tortuous complications is that eroticism wasn't invented for you, nor merely for the survival of the species perhaps, but for a divinity's entertainment. Nothing generates so many opportunities for titillation and schadenfreude as eroticism. Which is why it lies at the centre of so much narrative. How the gods thronged the balconies of heaven to see the consequences of Helen's betrayal! And your friends are watching too. Your antics have put the shine on many a late-night conversation.
On the borders between mythology and history, that wily survivor Odysseus was the first who learnt to trick the gods. And perhaps his smartest trick of all was that of lashing himself to the mast before the Sirens came in earshot. There are those of course who are happy to stand at the railings, even scan the horizon. Otherwise, choose your mast, find the ropes that suit you: sport, workaholism, celibacy with prayerbook and bell... But the kindest and toughest ropes of all are probably to be found in some suburban semi-detached with rowdy children and a woman who never allows the dust to settle for too long.
| Közös vonás az erotikában és a kábítószerfüggőségben, hogy mindkettő rendelkezik az élvezetükre kényszerítő alkotóelemmel. Ezzel részben cinkosok vagyunk, részben nem. Ezért az emberiség az ősidőktől kezdve úgy próbálja élvezni az erotikát, hogy az ne hasson rá pusztító erővel. Az egyes társadalmak és vallások aszerint jellemezhetőek, hogy milyen módon foglalkoznak e talányos kérdéssel. Van poligámia, elfojtott monogámia, viszonyokkal fűszerezett vagy prostituáltakkal élt monogámia, sorozatos monogámia, hogy a nagy leleményességből vagy az elkeseredettségből fakadó egyéni megoldásokat ne is említsük: Victor Hugot, aki dolgozószobája falában ajtót vágott, hogy délutánonként beengedhessen egy nőt magához, vagy Audent, aki kiszimatolta, hogy találjon minden városban egy strichelő fiút. Vagy pedig Picassot, aki egyszerűen nem volt hajlandó felesége és szeretője között választani, amikor ultimátumot kapott tőlük. Természetesen létezik az a megoldás is, hogy szőrcsuhát öltünk. Ha ellenben egy nap rádöbbenünk, hogy ragyogóan fénylő, új életünk zűrös bonyodalmakkal teljes, akkor gondoljunk tán arra, hogy az erotikát nem nekünk és esetleg nem is csak a fajfenntartás céljából, hanem egy istenség szórakoztatására találták ki. Az erotika váltja ki a legtöbb alkalmat kellemes izgalomérzetre és kárörömre. Pontosan emiatt forog e téma körül megannyi elbeszélés. Az istenek csak úgy zsúfolodtak az égi páholyokban, hogy láthassák, milyen következményekkel járt Szép Heléna házasságtörése! De még saját barátaink is figyelnek bennünket. Kalandozásaink sok-sok éjjeli beszélgetésük savát-borsát adják.
A mitológia és a történelem határvonalán az a bizonyos fortélyos Odüsszeusz, a túlélő, jött rá elsőként, hogy az istenek miképp csaphatók be. Legeslegagyafúrtabb fogása talán az volt, hogy még azelőtt kötötte ki magát az árbóchoz, mielőtt a szirének énekét meghallhatta volna. Természetesen vannak olyanok, akik szívesen állnak a korlát mögött, sőt még a látóhatárt is fürkészik. Ha nem ebbe a kategóriába tartozunk, akkor válasszunk árbócot és keressük meg a nekünk megfelelő kötelet. Lehet ez sport, munkamánia vagy szüzességi fogadalom tétele az ehhez tartozó imakönyvvel és nagyharanggal… A legkevésbé fájdalmas és legellenállóbb kötelet azonban valószínűleg egy elővárosi családi házban, randalírozó gyerekek és egy takaros menyecske társaságában találjuk meg.
|