Az erotika egy kicsit olyan, mint a drogfüggőség: az élvezet kényszerítő erejében van valami, aminek énünk egy része boldogan megadja magát, másik részünk viszont küzd ellene. Így aztán az idők kezdete óta próbáljuk anélkül halmozni az érzéki gyönyöröket, hogy közben belebuknánk a küzdelembe. Az alapján, hogy hogyan oldják fel ezt a kettősséget, jól elkülöníthetők egymástól az egyes társadalmak, vallások: sok helyen csak egy házastársunk lehet, és elnyomunk mindenki más iránti vágyat, máshol az egy társ mellett elfogadottak a szerelmi viszonyok, vagy virágzik a prostitúció, megint máshol egyszerre több társunk is lehet, néhol pedig egyszerre csak egy, de rendszeres a válás és az újraházasodás. Emellett még ott vannak az egyéni megoldások is, amelyeket nagyszerű leleményesség, vagy végső elkeseredettség szül: Victor Hugo kibontatta az irodája falát, hogy a titkos ajtón be tudjon engedni egy lányt minden délután. Auden remek érzékkel talált magának minden városban erotikus szolgáltatásokat nyújtó fiúkat. Picasso egész egyszerűen nem volt hajlandó választani kettejük közül, amikor felesége és szeretője ezt követelték tőle. Aztán a végén persze mindig jön a vezeklés bűneinkért, mire felocsúdunk, életünk hirtelen új irányt vett, tele lett szörnyű komplikációkkal. Ilyenkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az erotika alapvetően nem értünk van, és talán még csak nem is kizárólag a fajok fennmaradása érdekében, hanem mert istenien szórakoztató. A szerelmi kalandok minden másnál jobb alkalomat adnak egy kis kellemes izgalomra és kárörömre, éppen ezért forog nagyon sok elbeszélés az erotika témája körül. Hogy tolongtak az istenek a menny erkélyein, hogy láthassák Helené hűtlenségének következményeit! A te barátaid is ugyanígy figyelnek, később pedig örömmel emlegetik hancúrozásaidat éjszakába nyúló beszélgetéseik során.

A mitológia és a történelem határán, a sokattűrt leleményes Odüsszeusz volt az első, aki megtanulta kijátszani az isteneket. A legokosabb trükkje az volt talán, amikor kezét meg a lábát a fürge hajónak árbocához köttette, mielőtt a csengőszavú Szirének közelébe értek. Persze mindig lesznek olyanok, akik boldogan állnak a korlát mellett, sőt, az alkalmat keresve kémlelik a láthatárt. Akik pedig nem közéjük tartoznak, jobban teszik, ha megtalálják az árbocukat, és kiválasztják a számukra legjobban megfelelő kötelet: sport, munkamánia, házasság helyett imakönyv és csengettyű... De a legerősebb és legkedvesebb köteleket mégis egy külvárosi ikerházban találhatjuk meg, a rosszcsont gyerekek körében, ahol az asszony sose hagyja, hogy megegyen minket a kosz.

Eros, Tim Parks esszéje

Az érzékiség abban bizony nagyon hasolít a kábítószer függőséghez, hogy az általa érzett öröm ellenállhatatlan, melyet énünk egy része bűnösen élvez, míg másik része elutasít. Ezért mióta világ a világ az ember anélkül próbálta a gyönyöröket élvezni, hogy az elpusztítaná Őt. Társadalmak és vallások igen jól jellemezhetők azáltal, hogy hogyan viszonyulnak ehhez a nehezen kezelhető problémához. Többnejűség, elfojtott egynejűség, egynejűség viszonyokkal kísérve, egynejűség örömlányokat élvezve, vagy a sorozatos egynejűség. Nem is beszélve a nagy találékonyságra valló, vagy éppen a teljes kétségbeesést sugalló egyedi megoldásokról, mint az iroda falába ajtót vágó Victor Hugo esete, hogy azon délutánonként fiatal lányok surrahassanak be. Vagy ahogyan Audin természetes egyszerűséggel szedte fel a feslett erkölcsű fiúkat. Picasso egyszerűen csak megtagadta a felesége és szeretője követelését, hogy kettőjük között válasszon. Persze azért mindíg jelen van a titkos gyötrődés. Inkább azt tartsd észben amikor színesen csillogó de kínzó gyötrelmekkel teli világra ébredsz, hogy az érzékiség nem a te kedvedért lett kitalálva, és nem is a faj fennmaradása érdekében, hanem nemes egyszerűséggel csupán az istenségek szórakoztatására szolgál. Semmi sem teremt annyi lehetőséget az incselkedésre és kárörömre, mint az erotika. Pontosan ezért is tárgya a kéj oly sok szóbeszédnek. Hogyan özönlötték el az istenek a menyország páholyait, hogy Heléna csalfaságának következményét lássák! És a batáraid ugyanígy figyelnek! Az észbontó viselkedésed sok késő esti beszélgetést villanyozott fel.

A mitológia és történelem határán a leleményes túlélő Odüsszeusz volt az első, aki megtanult túljárni az istenek eszén. Legleleményesebb húzása talán az volt, amikor kikötötte magát a hajó árbócához, mielőtt a szirének hallótávolságaba kerültek volna. Persze vannak olyanok is, akik örömmel állnak azon bizonyos hajókorláthoz és még kutatják is a látómezőt “bajt” keresve. De te csak válaszd meg a magad árbocát és a hozzád illő köteléket, legyen az sport, munkamánia, önmegtartóztatás imakönyvvel és haranggal...A legkegyesebb es legerősebb kötődést mégis talán egy kertvárosi házban találhatod majd, rakoncátlan kölykökkel és egy tűzrőlpattant menyecske oldalán, aki mellett soha nem unatkozol.

Az erotika és a kábítószer közös vonása az örömhöz jutás iránti ösztönös igény, melyhez énünk egyik fele bűnösen ragaszkodik, míg a másik józanul távol maradna. Mióta világ a világ, a férfiak igyekeznek úgy kiélvezni az erotika nyújtotta örömöket, hogy közben az ne lehessen úrrá rajtuk. Különféle társadalmak és vallások erre más-más megoldást ajánlanak: többnejűséget, egynejűséget, önmegtartóztatással vagy annak elhagyásával, pénzen vett örömökkel fűszerezve vagy éppen sorozatos monogámiát. Léteznek természetesen a rafinériából vagy éppen végső elkeseredésből eredő kerülőutak is: Victor Hugo átüttette irodája falát, hogy titokban egy lányt engedhessen be magához délutánonként. Audennek kifinomult szimata volt hozzá, hogy bármelyik városban fiút találjon magának. Picasso nem volt hajlandó választani hitvese és szeretője között, mikor erre szólították fel. Természetesen mindig ott van az önmegtartóztatás lehetősége is. Folytonos újrakezdésekkel és szövevényes gondokkal teli életünk során ráébredünk: az erotikát nem számunkra, de még csak nem is fajunk fenntartására, hanem istenségek mulattatására találták ki. Semmi más nem nyújt oly sok alkalmat a jóleső izgalomra vagy éppen a kárörvendésre, mint az erotika. Nem véletlen, hogy számtalan történet központi eleme. Miként az istenek a mennyek erkélyeihez tódulva szemlélték Heléna hűtlenségének következményeit, úgy figyelik barátaink is minden mozdulatunkat. Mindig készen állnak, hogy ostobaságainkon csámcsoghassanak a hátunk mögött.

A fantázia és a valóság határvidékén, Odüsszeusz, a ravasz túlélő volt az első, aki kiókumlálta, hogyan szedje rá az isteneket. Egyik agyafúrt ötlete volt, hogy kikötözte magát az árbochoz, mielőtt a szirének hallótávolságon belülre érhettek volna. Vannak persze olyanok is, akik jóleső örömmel hajolnak át a hajó korlátján, s talán még kutatják is a távolt. Persze dönthetünk éppenséggel az árboc mellett is, amihez már csak egy nekünk tetsző kötelet kell kerítenünk: sport, munkamánia, cölibátus a vele járó kötelező imakönyvvel és haranggal... De a legédesebb és legerősebb köteléket talán mégis egy külvárosi ikerházban, zsivány kölykök és egy szerető asszony karjaiban leljük meg, aki nem hagyja kialudni a parazsat.

Tim Parks „Erósz” című esszéjéből.

Közös vonás az erotikában és a kábítószerfüggőségben, hogy mindkettő rendelkezik az élvezetükre kényszerítő alkotóelemmel. Ezzel részben cinkosok vagyunk, részben nem. Ezért az emberiség az ősidőktől kezdve úgy próbálja élvezni az erotikát, hogy az ne hasson rá pusztító erővel. Az egyes társadalmak és vallások aszerint jellemezhetőek, hogy milyen módon foglalkoznak e talányos kérdéssel. Van poligámia, elfojtott monogámia, viszonyokkal fűszerezett vagy prostituáltakkal élt monogámia, sorozatos monogámia, hogy a nagy leleményességből vagy az elkeseredettségből fakadó egyéni megoldásokat ne is említsük: Victor Hugot, aki dolgozószobája falában ajtót vágott, hogy délutánonként beengedhessen egy nőt magához, vagy Audent, aki kiszimatolta, hogy találjon minden városban egy strichelő fiút. Vagy pedig Picassot, aki egyszerűen nem volt hajlandó felesége és szeretője között választani, amikor ultimátumot kapott tőlük. Természetesen létezik az a megoldás is, hogy szőrcsuhát öltünk. Ha ellenben egy nap rádöbbenünk, hogy ragyogóan fénylő, új életünk zűrös bonyodalmakkal teljes, akkor gondoljunk tán arra, hogy az erotikát nem nekünk és esetleg nem is csak a fajfenntartás céljából, hanem egy istenség szórakoztatására találták ki. Az erotika váltja ki a legtöbb alkalmat kellemes izgalomérzetre és kárörömre. Pontosan emiatt forog e téma körül megannyi elbeszélés. Az istenek csak úgy zsúfolodtak az égi páholyokban, hogy láthassák, milyen következményekkel járt Szép Heléna házasságtörése! De még saját barátaink is figyelnek bennünket. Kalandozásaink sok-sok éjjeli beszélgetésük savát-borsát adják.

A mitológia és a történelem határvonalán az a bizonyos fortélyos Odüsszeusz, a túlélő, jött rá elsőként, hogy az istenek miképp csaphatók be. Legeslegagyafúrtabb fogása talán az volt, hogy még azelőtt kötötte ki magát az árbóchoz, mielőtt a szirének énekét meghallhatta volna. Természetesen vannak olyanok, akik szívesen állnak a korlát mögött, sőt még a látóhatárt is fürkészik. Ha nem ebbe a kategóriába tartozunk, akkor válasszunk árbócot és keressük meg a nekünk megfelelő kötelet. Lehet ez sport, munkamánia vagy szüzességi fogadalom tétele az ehhez tartozó imakönyvvel és nagyharanggal… A legkevésbé fájdalmas és legellenállóbb kötelet azonban valószínűleg egy elővárosi családi házban, randalírozó gyerekek és egy takaros menyecske társaságában találjuk meg.

Az eroticizmus egy közös vonást mutat a függőséget okozó szerekkel: azt, hogy az általa okozott örömnek van egy kényszerítő jellegű eleme, amellyel az emberek egy része cinkosságot vállal, más részük nem. Így amióta világ a világ, a férfiak úgy próbálják meg élvezni az erotikát, hogy az ne tegye tönkre őket. A társadalmakat és vallásokat megrajzolhatjuk annak alapján, ahogyan ezt a rejtélyes jelenséget kezelik. Poligámia, monogámia és elfojtás, monogámia és viszonyok, monogámia és prostituáltak, időszakos monogámia. Nem szólva a nagyszerű leleményesség vagy elkeseredés szülte egyedi megoldásokról: Victor Hugo ajtót ütött a dolgozószobája falába, hogy minden délután ott tudjon fogadni egy lányt. Auden, aki jó érzékkel talált magának örömfiúkat minden városban. Picasso, aki egyszerűen megtagadta a döntést, amikor a felesége és a szeretője választás elé állították őt. Azután persze mindig ott van az önsanyargatás is. Ám amikor egy szép napon valaki arra ébred, hogy az életét csillogó máz és szövevényes bonyodalmak tarkítják, akkor talán az jut eszébe, hogy az erotikát nem neki találták fel, még csak nem is a fajok túlélése érdekében, hanem egy istenség szórakoztatására. Semmi sem nyújt ehhez hasonlóan gazdag táptalajt az ingerlésnek és a kárörömnek. Éppen ezért áll az erotika oly sok elbeszélés középpontjában. Hogy tolongtak az istenek a mennyország lelátóin, hogy láthassák Heléna hűtlenségének következményeit! És az embert figyelik a barátai is. Hány késő éjszakába nyúló társalgást dob fel a pajzán tréfálkozás!

A mitológia és a történelem határmezsgyéjén az agyafúrt túlélő, Odüsszeusz volt az első, aki megtanulta, hogy lehet túljárni az istenek eszén. A legokosabb csel pedig az volt a részéről, hogy hozzákötözte magát az árbochoz, mielőtt a szirének hallótávolságba kerültek volna. Vannak persze olyanok, akik szívesen álldogálnak a korlátnál, sőt, pásztázzák a látóhatárt. Különben pedig mindenki kiválaszthatja a számára testhezálló árbocot és köteleket: sport, munkamánia, cölibátus imakönyvvel és harangszóval... Ám mind közül a legkedélyesebb és legszorosabb kötelet talán egy külvárosi kertes ház díszlete jelenti lármás gyerekek és egy tisztaságmániás nő társaságában.

Az erotikát és a kábítószert egy közös vonás köt össze: mindkettő élvezete egy kényszerítő elem, amellyel részben cinkosai vagyunk, részben nem. Az idők kezdetétől fogva próbálta így élvezni az emberiség az erotikát anélkül hogy az tönkretegye őt. Társadalmak és vallások meghatározója, hogyan foglalkoznak ezzel a rejtéllyel. Poligámia, elnyomott monogámia, viszonyokkal járó monogámia, monogámia prostituáltakkal, sorozatos monogámia. Nem is beszélve egyéni, nagyszerűen találékony vagy kétségbeesett megoldásokról: Victor Hugó, az irodája falán keresztülfúrt ajtón engedett be egy lányt minden délután. Auden érzéke, hímringyókat találni minden városban. Picasso egyszerűen visszautasította a feleségét és a szeretőjét, akik követelték tőle, hogy válasszon köztük. És aztán persze ott van a szőrcsuha is. Amire emlékeznünk kell amikor tele friss festékkel és kanyargós bonyolításokkal ébredünk, talán az, hogy az erotika nem nekünk lett kitalálva, és talán a faj továbbélésére sem, hanem egy istenség szórakoztatására. Semmi nem termel annyi alkalmat az ingerlésre és a kárörömre mint az erotika. Talán éppen ezért szerepel annyi elbeszélésben. Hogyan zsúfolták az égbolt erkélyein Helénát elárulása következményei láttára! És a barátaid is figyelnek. A bolondozásaid beragyogtak jó egynéhány késő esti társalgást.

A mitológia és a történelem közti határon, Odisszeusz volt az első, az az agyafúrt túlélő, aki megtanulta az isteneket beugratni. És talán a legravaszabb trükkje az volt, hogy az árbóchoz bilincselte magát mielőtt a szirének fültávolságba jöttek. Persze vannak azok akik boldogan állnak a kerítés mögött, és fürkészik a láthatárt. Különben válaszd ki az árbócodat, találd meg a neked megfelelő kötelet: sport, munkaalkoholizmus, szüzesség imakönyvvel és haranggal… De a legjobb és legszívósabb kötél valószínűleg valami peremvárosi ikerházban található, rakoncás gyerekekkel és egy asszonnyal, aki soha nem engedi túl sokáig, hogy a por letelepedjék.