Eroticism has this in common with an addictive drug: that there is a coercive element to its pleasure with which part of us is in complicity, and part not. Thus ever since time began men have been trying to enjoy eroticism without being destroyed by it. Societies, religions can be defined in the way they deal with this conundrum. Polygamy, monogamy with repression, monogamy with affairs, monogamy with prostitutes, serial monogamy. Not to mention individual solutions of great ingenuity, or desperation: Victor Hugo with the door knocked through the wall of his office, to let in a girl each afternoon. Auden's flair for finding call-boys in every town. Picasso who simply refused when wife and mistress demanded he choose between them. Then there is always the hair-shirt of course. But perhaps the thing to remember when you wake up with a life full of fresh paint and tortuous complications is that eroticism wasn't invented for you, nor merely for the survival of the species perhaps, but for a divinity's entertainment. Nothing generates so many opportunities for titillation and schadenfreude as eroticism. Which is why it lies at the centre of so much narrative. How the gods thronged the balconies of heaven to see the consequences of Helen's betrayal! And your friends are watching too. Your antics have put the shine on many a late-night conversation.
On the borders between mythology and history, that wily survivor Odysseus was the first who learnt to trick the gods. And perhaps his smartest trick of all was that of lashing himself to the mast before the Sirens came in earshot. There are those of course who are happy to stand at the railings, even scan the horizon. Otherwise, choose your mast, find the ropes that suit you: sport, workaholism, celibacy with prayerbook and bell... But the kindest and toughest ropes of all are probably to be found in some suburban semi-detached with rowdy children and a woman who never allows the dust to settle for too long.
| Az eroticizmus egy közös vonást mutat a függőséget okozó szerekkel: azt, hogy az általa okozott örömnek van egy kényszerítő jellegű eleme, amellyel az emberek egy része cinkosságot vállal, más részük nem. Így amióta világ a világ, a férfiak úgy próbálják meg élvezni az erotikát, hogy az ne tegye tönkre őket. A társadalmakat és vallásokat megrajzolhatjuk annak alapján, ahogyan ezt a rejtélyes jelenséget kezelik. Poligámia, monogámia és elfojtás, monogámia és viszonyok, monogámia és prostituáltak, időszakos monogámia. Nem szólva a nagyszerű leleményesség vagy elkeseredés szülte egyedi megoldásokról: Victor Hugo ajtót ütött a dolgozószobája falába, hogy minden délután ott tudjon fogadni egy lányt. Auden, aki jó érzékkel talált magának örömfiúkat minden városban. Picasso, aki egyszerűen megtagadta a döntést, amikor a felesége és a szeretője választás elé állították őt. Azután persze mindig ott van az önsanyargatás is. Ám amikor egy szép napon valaki arra ébred, hogy az életét csillogó máz és szövevényes bonyodalmak tarkítják, akkor talán az jut eszébe, hogy az erotikát nem neki találták fel, még csak nem is a fajok túlélése érdekében, hanem egy istenség szórakoztatására. Semmi sem nyújt ehhez hasonlóan gazdag táptalajt az ingerlésnek és a kárörömnek. Éppen ezért áll az erotika oly sok elbeszélés középpontjában. Hogy tolongtak az istenek a mennyország lelátóin, hogy láthassák Heléna hűtlenségének következményeit! És az embert figyelik a barátai is. Hány késő éjszakába nyúló társalgást dob fel a pajzán tréfálkozás!
A mitológia és a történelem határmezsgyéjén az agyafúrt túlélő, Odüsszeusz volt az első, aki megtanulta, hogy lehet túljárni az istenek eszén. A legokosabb csel pedig az volt a részéről, hogy hozzákötözte magát az árbochoz, mielőtt a szirének hallótávolságba kerültek volna. Vannak persze olyanok, akik szívesen álldogálnak a korlátnál, sőt, pásztázzák a látóhatárt. Különben pedig mindenki kiválaszthatja a számára testhezálló árbocot és köteleket: sport, munkamánia, cölibátus imakönyvvel és harangszóval... Ám mind közül a legkedélyesebb és legszorosabb kötelet talán egy külvárosi kertes ház díszlete jelenti lármás gyerekek és egy tisztaságmániás nő társaságában. |